Magamról

Saját fotó

Sziasztok! Annao vagyok, 27 éves, GIST-es beteg. A GIST egy ritka rosszindulatú daganat fajta, mely főleg a tápcsatornában alakul ki. Nálam a gyomor lett a célpont. Akkor jutottam arra az elhatározásra, hogy naplóba foglalom, mindazt ami történik velem, amikor lemondtam a hagyományos orvosi kezelésről, egyrészt mert hatástalannak bizonyult, másrészt lassan 80 évesnek éreztem a testem a sok mellékhatás miatt. Ráadásul az orvosok nem ígértek végleges gyógyulást, csak tüneti kezelést ezzel a módszerrel.
Úgy döntöttem, belevágok a Gerson terápiába. Egy ideig elhivatottan végeztem, majd váltottam a makrobiotikára, mostanában pedig a magam által kitapasztalt ösvényen járok. A CT eredmények azt igazolják, van értelme csinálni! Kialakítottam egy élhető életmódprogramot, tornavideókkal, étkezési tanácsokkal, receptekkel, meditációs hanganyagokkal, melyeket főleg az októberi és novemberi blogarchívumban találtok. Rövidesen pedig átláthatóbban egy tervezett honlapon. Ha beteg vagy, vagy csak érdekel a betegségem története, lapozz vissza a blog elejére. Zöld forma az új mottó: fitt test, lelki harmónia és hosszú egészség a természet erejével! 
LÉGYSZI CSATLAKOZZATOK HOZZÁM A FACEBOOKON A Zöld Forma NEVŰ KÖZÖSSÉGHEZ, A HONLAP KB. MÁSFÉL HÉT MÚLVA LESZ ÉLES, DE ADDIG OTT IS OSZTOK MEG CIKKEKET

2013. november 12., kedd

Az elmúlt hónap

Sziasztok!

Ahhoz képest, milyen jól beindult ez a blog az elején, most egy kicsit lecsendesültem. Meg is mutatom nektek, miért:


Igen, most már négyen vagyunk, így a terápia mellett lényegesen kevesebb időm és energiám jut erre a blogra. De nem fogom abba hagyni, ígérem nektek!

Kezdem is akkor élménybeszámolóval. A terápia baromi nehéz. Talán nem is a lékészítés, beöntések, hanem a monotonitás. Hogy minden nap ugyanarról szól. Reggelizés, beöntés, ellátom a kislányomat, zöld lé, alma-répa-lé.....és így tovább. Délután hazajön az oviból kisfiam is, aki egy kissé féltékeny újdonsült hugicájára, így most duplán nehéz vele, mert a nap végére nem biztos, hogy marad annyi energiám rá, amennyit ő szeretne.
Az az igazság, hogy volt egy segítőm, aki délelőtt csinálta nekem a leveket, és készítette az ételeket, így nekem csak babáznom kellett. De sajnos kényelmetlenül éreztem magam, hogy mindig van itt egy kívülálló a házban, ezért úgy döntöttünk, elosztjuk a feladatokat a családban, és megoldjuk külső segítség nélkül. Ha olvasol, kedves volt segítőm, sajnálom, hogy így alakult, jól végezted a munkádat.
Apukám hajnalban szokott kelni, és mindent előkészít számomra a levekhez. A zöldségeket, gyümölcsöket megmossa, megszárítja, és dobozokba adagolja, hogy nekem csak ki kelljen vennem a hűtőből, és nyomni a gépbe egyenesen. Anyukám megfőzi a reggeli zabkását, a Hippokratész levest, és megpárolja a zöldségeket.Miután hazaérnek munkából, mindent ők végeznek. A férjem a beszerző, ő vásárol meg mindent, amire szükségem van, esténként segít a beöntéshez előkészülni, és összepakolni, hétvégén, és amikor itthon van, ő készíti a leveket.

Jelentem, végre kiürült belőlem a Glivec. Ezt onnan vettem észre, hogy megint előjöttek a mellékhatásai: nem tudtam aludni, az arcom megint kiütéses lett, rossz volt a közérzetem, a testsúlyom is nőtt 1 kg-ot(amiről azt hittem először, hogy hízás, de nem az volt). Ezek a tünetek kb. másfél hétig tartottak, aztán egyik nap rengeteget pisiltem(az az 1 kiló volt), az arcom letisztult, és az alvás is nagyjából helyre jött.

Hihetetlen, hogy a felszabaduló méreganyagok milyen depressziót tudnak okozni, és milyen sötét gondolatokat. Olvastam a könyvben erről, így fel voltam rá készülve, de nem így képzeltem el. Ez is bizonyíték számomra a test és lélek elválaszthatatlanságáról. Amikor túl vagyok egy-egy ilyen krízisen, olyan könnyűnek érzem magam, nehéz elmagyarázni, olyan megkönnyebbült érzés.

Nemsokára lesz vérvételem, aztán jelentkezek a Gerson központba kontrollra. Valószínű áttérünk a 10 leves verzióra.

Szép napot nektek, nemsokára írok.
Annao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése