Ahhoz képest, milyen jól beindult ez a blog az elején, most egy kicsit lecsendesültem. Meg is mutatom nektek, miért:
Igen, most már négyen vagyunk, így a terápia mellett lényegesen kevesebb időm és energiám jut erre a blogra. De nem fogom abba hagyni, ígérem nektek!
Kezdem is akkor élménybeszámolóval. A terápia baromi nehéz. Talán nem is a lékészítés, beöntések, hanem a monotonitás. Hogy minden nap ugyanarról szól. Reggelizés, beöntés, ellátom a kislányomat, zöld lé, alma-répa-lé.....és így tovább. Délután hazajön az oviból kisfiam is, aki egy kissé féltékeny újdonsült hugicájára, így most duplán nehéz vele, mert a nap végére nem biztos, hogy marad annyi energiám rá, amennyit ő szeretne.
Az az igazság, hogy volt egy segítőm, aki délelőtt csinálta nekem a leveket, és készítette az ételeket, így nekem csak babáznom kellett. De sajnos kényelmetlenül éreztem magam, hogy mindig van itt egy kívülálló a házban, ezért úgy döntöttünk, elosztjuk a feladatokat a családban, és megoldjuk külső segítség nélkül. Ha olvasol, kedves volt segítőm, sajnálom, hogy így alakult, jól végezted a munkádat.
Apukám hajnalban szokott kelni, és mindent előkészít számomra a levekhez. A zöldségeket, gyümölcsöket megmossa, megszárítja, és dobozokba adagolja, hogy nekem csak ki kelljen vennem a hűtőből, és nyomni a gépbe egyenesen. Anyukám megfőzi a reggeli zabkását, a Hippokratész levest, és megpárolja a zöldségeket.Miután hazaérnek munkából, mindent ők végeznek. A férjem a beszerző, ő vásárol meg mindent, amire szükségem van, esténként segít a beöntéshez előkészülni, és összepakolni, hétvégén, és amikor itthon van, ő készíti a leveket.
Jelentem, végre kiürült belőlem a Glivec. Ezt onnan vettem észre, hogy megint előjöttek a mellékhatásai: nem tudtam aludni, az arcom megint kiütéses lett, rossz volt a közérzetem, a testsúlyom is nőtt 1 kg-ot(amiről azt hittem először, hogy hízás, de nem az volt). Ezek a tünetek kb. másfél hétig tartottak, aztán egyik nap rengeteget pisiltem(az az 1 kiló volt), az arcom letisztult, és az alvás is nagyjából helyre jött.
Hihetetlen, hogy a felszabaduló méreganyagok milyen depressziót tudnak okozni, és milyen sötét gondolatokat. Olvastam a könyvben erről, így fel voltam rá készülve, de nem így képzeltem el. Ez is bizonyíték számomra a test és lélek elválaszthatatlanságáról. Amikor túl vagyok egy-egy ilyen krízisen, olyan könnyűnek érzem magam, nehéz elmagyarázni, olyan megkönnyebbült érzés.
Nemsokára lesz vérvételem, aztán jelentkezek a Gerson központba kontrollra. Valószínű áttérünk a 10 leves verzióra.
Szép napot nektek, nemsokára írok.
Annao
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése