Gerson klub

Múlt héten Gerson klubbon vettem részt az Egészségforrás alapítványnál, és találkoztam Beata Bishoppal :)

Beata egy igazi Angol Lady, kedves, közvetlen, nagyon magabiztos, és szellemileg szerintem bőven túlszárnyalja az életkorát.
A klub Beata rövid beszámolójával kezdődött, hogy törekvései éppen hol tartanak a nagyvilágban. Sajnos ezt a terápiát még mindig nem ismerik el, sőt már már szinte bűnnek számít bárhol említeni, nem sok orvos van, aki hajlandó megismerkedni vele.
Ezután régi gyógyult Gersonosok beszámolóját hallhattuk. Volt egy nő, aki végigcsinálta a két évet, eltelt egy pár év, ismét beteg lett, újra lenyomta a két év terápiát, és ismét meggyógyult. Egy másik nő története nagyon meghatott. Ő a kisfiáról beszélt, aki 7 évesen lett beteg, és az anyukája elmesélte, milyen hősiesen csinálta a terápiát a kicsi, sokkal fegyelmezettebben, mint bármelyik felnőtt. Elsírtam magam, mert belegondoltam, mi lenne, ha az én kisfiamnak kellene ezt végigcsinálni.....
Ezután ott maradtunk Budapesten, hogy férjem el tudjon menni szombaton a bio piacra, és megismerje a termelőket, hogy tudja, kihez kell fordulni, ha nem kapható egy-egy alapanyag. Így úgy néz ki, hogy télen is fogunk kapni mindent, ami szükséges.
Sajnos magánéleti gondok nehezítik a mindennapjaimat, nem tudom, hogy ez milyen hatással lesz a gyógyulásomra. Valószínű, hogy nem jó :(
De szüleim támogatása, és a gyerekek segítenek benne, hogy kitartsak, és a terápiát ne hagyjam abba. Sőt azt hiszem más fajta életformát most nem is tudnék csinálni. Budapesten kóstoltam pár tiltott dolgot, és nem is estek olyan jól. Talán csak a szemem kívánja.

Elkezdtem kipróbálni a Gerson könyvben található recepteket, hogy ne csak mindig héjában sült krumplit egyek. Tegnap krumplisalátát készítettem. A krumplit ugyanúgy kell előkészíteni, mint a hagyományos salátához. Az öntethez lenmagolajat, almaecetet, mézet, apróra vágott újhagymát és zellerlevelet használtam. Eddigi megszokott unalmas ízekhez képest nagyon finom lett :). A karfiolt hozzá pedig most sütőben készítettem el. Jénai tálba tettem a rózsáira szedett karfiolt, és kevés vízzel sütöttem, kicsit ropogósra hagytam. Közben kevés vízzel répát pároltam, mikor megfőtt, összeturmixoltam kicsi lenmagolajjal és joghurttal. Ezt a szószt ráöntöttem a karfiolra, és pár percig még melegítettem a sütőben.

Ez lesz a mai ebédem.
Jó étvágyat nektek is!

Az elmúlt hónap

Sziasztok!

Ahhoz képest, milyen jól beindult ez a blog az elején, most egy kicsit lecsendesültem. Meg is mutatom nektek, miért:

Igen, most már négyen vagyunk, így a terápia mellett lényegesen kevesebb időm és energiám jut erre a blogra. De nem fogom abba hagyni, ígérem nektek!

Kezdem is akkor élménybeszámolóval. A terápia baromi nehéz. Talán nem is a lékészítés, beöntések, hanem a monotonitás. Hogy minden nap ugyanarról szól. Reggelizés, beöntés, ellátom a kislányomat, zöld lé, alma-répa-lé.....és így tovább. Délután hazajön az oviból kisfiam is, aki egy kissé féltékeny újdonsült hugicájára, így most duplán nehéz vele, mert a nap végére nem biztos, hogy marad annyi energiám rá, amennyit ő szeretne.
Az az igazság, hogy volt egy segítőm, aki délelőtt csinálta nekem a leveket, és készítette az ételeket, így nekem csak babáznom kellett. De sajnos kényelmetlenül éreztem magam, hogy mindig van itt egy kívülálló a házban, ezért úgy döntöttünk, elosztjuk a feladatokat a családban, és megoldjuk külső segítség nélkül. Ha olvasol, kedves volt segítőm, sajnálom, hogy így alakult, jól végezted a munkádat.
Apukám hajnalban szokott kelni, és mindent előkészít számomra a levekhez. A zöldségeket, gyümölcsöket megmossa, megszárítja, és dobozokba adagolja, hogy nekem csak ki kelljen vennem a hűtőből, és nyomni a gépbe egyenesen. Anyukám megfőzi a reggeli zabkását, a Hippokratész levest, és megpárolja a zöldségeket.Miután hazaérnek munkából, mindent ők végeznek. A férjem a beszerző, ő vásárol meg mindent, amire szükségem van, esténként segít a beöntéshez előkészülni, és összepakolni, hétvégén, és amikor itthon van, ő készíti a leveket.

Jelentem, végre kiürült belőlem a Glivec. Ezt onnan vettem észre, hogy megint előjöttek a mellékhatásai: nem tudtam aludni, az arcom megint kiütéses lett, rossz volt a közérzetem, a testsúlyom is nőtt 1 kg-ot(amiről azt hittem először, hogy hízás, de nem az volt). Ezek a tünetek kb. másfél hétig tartottak, aztán egyik nap rengeteget pisiltem(az az 1 kiló volt), az arcom letisztult, és az alvás is nagyjából helyre jött.

Hihetetlen, hogy a felszabaduló méreganyagok milyen depressziót tudnak okozni, és milyen sötét gondolatokat. Olvastam a könyvben erről, így fel voltam rá készülve, de nem így képzeltem el. Ez is bizonyíték számomra a test és lélek elválaszthatatlanságáról. Amikor túl vagyok egy-egy ilyen krízisen, olyan könnyűnek érzem magam, nehéz elmagyarázni, olyan megkönnyebbült érzés.

Nemsokára lesz vérvételem, aztán jelentkezek a Gerson központba kontrollra. Valószínű áttérünk a 10 leves verzióra.

Szép napot nektek, nemsokára írok.
Annao

Tévhitek a rákgyógyításról

Nézzétek csak, milyen cikket találtam ma egy közösségi portálon megosztva:

5 hazugság a rákgyógyításról

Sajnos hasonló véleményen vagyok, mint a cikk írója.
Feltehetitek a kérdést? Hogyan jutottunk ide? Az orvosok miért nem gyógyítanak? Miért érdekük, hogy egyre betegebbek legyünk, és egyre több gyógyszert szedjünk? Lehet ezeket egyáltalán gyógyszernek nevezni? Inkább csak mérgek, amik lehet, hogy a tüneteket elnyomják, de csak még betegebbek leszünk tőlük.
Az egész ott kezdődött, amikor a huszadik század elején központosították az orvosképzést. Előtte kisebb orvosi egyetemek működtek, és az orvosok nagy része alternatív gyógymódokat is használt. A központosítás után az egyetlen elfogadható kezelési mód a gyógyszerezés lett, így tört hatalomra a gyógyszeripar. A gyógyszeriparnak nem érdeke, hogy meggyógyuljunk, hiszen akkor nem lenne több bevételi forrásuk. Rengeteg pénz forog ebben, az orvosok csak bábok
Miért megy mégis olyan sok ember azonnal orvoshoz, és fogadja el a hagyományos kezeléseket? A félelem miatt. Az embereket mindig is félemlítették valamilyen láthatatlan ellenséggel, ördögökkel, démonokkal. Most is van láthatatlan ellenség, a vírusok, baktériumok, betegségek. Pedig nem ők az igazi ellenség. A betegség egy áldás számunkra, mely jelzi, hogy valami nincs rendben, valamin változtatunk kell. Sajnos igazi változásra kevés ember hajlandó. Egyszerűbb tablettákat bekapkodni, és élni tovább ugyanazt az életet, mint addig.

Ébredjünk már fel, és lássuk meg a valóságot! Egy illúzió világban élünk, ahol minden csak a pénzről szól. Sajnos a sorsod alakulása senkinek nem fontos, csak Neked, és hozzátartozóidnak. De a kormánynak, a gyógyszeriparnak, az orvosoknak nem....

Most nem csupán saját gondolataimat írtam, hanem loptam egy videóból. Megtaláljátok, ha kíváncsiak vagytok rá a videó megosztó portálon, a címe: A doktornő, aki meglátta a valóságot.