Te leástál már elég mélyre?

A múltkor (még a nyáron írtam egy kemoterápiával foglalkozó cikkhez segítő szándékkal, és még azóta is jönnek kommentek) egy fórumon a fejemhez vágta egy kedves ismeretlen, hogy lehetek olyan lüke, hogy azt írom, amikor valaki beteg, akkor a lélekkel is foglalkozni kell, hiszen az nem is létezik. Valahogy levezette, hogyan jutott erre, számomra nem volt valami érthető.
De mit gondol a hétköznapi ember a lélekről? Ekkor ezen elgondolkodtam. Mintha valami misztikus dolog lenne. Pedig semmi különös nincs benne, amit érzel, a vágyaid, az örömöd, a szomorúságod, amikor izgulsz, mind-mind a lelked. De külön lehet ezt választani a testtől? Szerintem aligha. Gondolj csak bele, a testi-lelki változások mindig egyszerre történnek. Például lámpalázad van egy vizsgától és összeszorul a gyomrod, elszégyelled magad és elpirul az arcod, megfájdul a fejed emiatt ingerlékenyebb leszel, valami annyira feldühít, hogy remegni kezd a tested, fáradt vagy, de kapsz egy jó hírt, és hirtelen annyi energiád lesz, hogy lefutod a maratont. Soroljam még?
Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy a mai világban, amikor az interneten már számtalan olvasmány és video anyag áll rendelkezésünkre, még mindig azt gondolhatja egy ember, hogy ha a teste megbetegszik, az kizárólag testi probléma. Testi fájdalomra, betegségre pedig természetesen testi kezelés szolgál. Ez persze részben így van, de a rossz hír, hogy amíg nem nézel szembe a lelki démonjaiddal, ne számíts tartós gyógyulásra. Remélem lesznek egy páran, akik ezeken a sorokon már csak mosolyognak, mert meggyógyultak. Ha éppen még az úton jársz, valahol mélyen ásol magadban, akkor pedig kitartást kívánok!

Más dolog a szellem kérdése. Ez már tényleg spirituálisabb téma. Szerencsére abban a korban vagyunk, amikor tömegesen ébrednek fel az emberek, és teszik fel a kérdést, hogy kik ők valójában? Te feltetted már ezt a kérdést magadnak? Ki vagy Te? A teljes tudattalanságban élő emberek valószínűleg fizikai testükkel azonosítják magukat, egy kicsit magasabb szinten az érzésekkel, gondolatokkal, szerepekkel, melyeket betöltünk a társadalomban. Az eszedbe jutott már, hogy ki az, aki tudatára ébred ezeknek a gondolatoknak? Az vagy Te valójában! Továbbra is nagyon ajánlom Echart Tollét, és Kereszty András György előadásait.